Voltaire, a felvilágosodás korának kiemelkedő alakja. Nem csupán egy neves író és filozófus volt, hanem egy sokoldalú egyéniség, akinek élete tele volt figyelemre méltó részletekkel.
Voltaire merész szatirikus írásaival és a polgári szabadságjogok melleti heves kiállásával kitörölhetetlen nyomot hagyott kora szellemi talaján. A befolyásos alakokkal való kapcsolataitól ellentmondásos munkákig a következő tények rávilágítanak karakterének összetettségére és mélységére. Fedezzük fel hát együtt Voltaire életének és örökségének néhány legmegdöbbentőbb vonatkozását.
Valódi neve François-Marie Arouet volt.
Az 1694. november 21-én született zseniális elme álnéven írt, hogy megvédje személyazonosságát, és elkerülje provokatív írásai esetleges következményeit. A „Voltaire” név az „Arovet Li” szóból származó anagramma, amely kellő titokzatosságot adott személyéhez.
Voltaire termékeny író volt.
Nemcsak filozófus volt, hanem kiváló író is. Különböző műfajokban írt, beleértve a színdarabokat, regényeket, esszéket hatalmas mennyiségű munkát hagyva maga után, amely ma is nagy hatással van az irodalomra.
Rendkívül gazdag lett a francia lottó hibájának kihasználásával.
1729-ben összefogott Charles Marie de La Condamine matematikussal és másokkal, hogy kihasználjon egy kiskaput a francia nemzeti lottó kapcsán. A kormány ugyanis minden hónapban hatalmas nyereményeket osztott ki, de egy számítási hiba azt jelentette, hogy a kifizetések nagyobbak voltak, mint az összes forgalomban lévő jegy értéke. Ezt szem előtt tartva Voltaire, a La Condamine és más szerencsejátékosok szindikátusa többbször hatalmas nyereményeket halmozott fel. A rendszer következtében Voltaire csaknem félmillió frankkal lett gazdagabb, ami lehetővé tette számára, hogy kizárólag az irodalomnak szentelje életét.
A „Candide” a leghíresebb munkája.
A „Candide” az emberi szenvedés filozófiai kérdését tárja fel. A nyugati irodalom egyik legnagyobb művének tartják, és ma is széles körben olvassák és tanulmányozzák.
Az értelem és a szabadságjogok bajnoka volt.
Voltaire hitt az értelem és a racionális gondolkodás erejében. Munkái gyakran a kritikai gondolkodás és az intellektuális felvilágosodás előmozdítására törekedtek, elszántan törekedett a dogmák megkérdőjelezésére és a társadalmi fejlődés előmozdítására is.Voltaire szellemességéről és okos szójátékairól is híres volt. Harapós szarkazmusát és szatirikus kommentárjait gyakran használta írásaiban, hogy leleplezze a társadalom és intézményei képmutatását és tudatlanságát. Híres volt a szólásszabadság és a vallásszabadság melletti kiállásáról is. Az egyéni szabadságjogokba vetett hite, valamint a vallási és politikai intézményeket ért nyíltan bírálta a felvilágosodás korszakának kiemelkedő alakjává tette.
Viharos kapcsolatban állt az egyházzal.
Voltaire életében többször is összeütközésbe került a vallási hatóságokkal. Nyíltan bírálta a katolikus egyházat. Ellentmondásos nézetei és írásai miatt műveit gyakran betiltották, ami Franciaországból való száműzéséhez is vezetett.
Közel egy évig raboskodott a Bastille-ban.
Voltaire észjárása és szókimondó kritikus hajlama 1716 májusában keverte először szóváltásba a hatóságokkal. Ekkor a francia régens családját gúnyoló versei miatt rövid időre száműzték Párizsból. De mivel képtelen volt arra, hogy ne adjon hangot véleményének. Egy botrányos vers miatt, amiben arra utalt, hogy a régens vérfertőző kapcsolatban állt a lányával egy évvel később letartóztatták és a Bastille-ba zárták.
Soha nem házasodott meg és nem született gyermeke.
Magánéletében egymásnak adták a kilincset a szeretők, a rövis és hosszútávú szerelmek. Egyik leghíresebb kapcsolata a 16 éven át tartott a zseniális – és nagyon házas – íróval és tudóssal, Émilie du Châtelet-vel. Később unokahúgával, Marie-Louise Mignot-val élt együtt az 1750-es évek elejétől egészen haláláig, sőt 1760-ban gyermekükként örökbe fogadtak egy nyomorgó fiatal nőt, Marie-Françoise Corneille-t. Voltaire később kifizette Corneille hozományát is, aki gyakran „szüleiként” emlegette a párt.
Nomád életmódot folytatott.
Voltaire sokat utazott és több különböző országban élt, többek között Angliában és Poroszországban. Utazásai során megismerte a különböző kultúrákat és eszméket, formálták világképét és nagy hatással voltak írásaira.
A francia kormány kémjeként is befutott.
Voltaire az 1730-as évek végén élénk levelezést folytatott Nagy Frigyessel, és később többször meglátogatta a porosz uralkodót. Az 1743-as látogatások egyike előtt Voltaire meggondolatlan tervet dolgozott ki, hogy új pozícióját felhasználva helyrehozza hírnevét a francia udvar előtt. Szerződést kötött, hogy kormányzati informátorként szolgáljon, több levelet írt a franciáknak, és bennfenteseket írt Frigyes külpolitikájáról és pénzügyeiről. Hamarosan azonban Frigyes gyanakodni kezdett és terve csődbe ment. Mindazonáltal közeli barátok maradtak – egyesek azt is állítják, hogy szeretők is voltak. Voltaire 1750-ben Poroszországba költözött, hogy állandó pozíciót töltsön be Frigyes udvarában. Kapcsolatuk végül 1752-ben elmérgesedett, miután Voltaire kritizálta a Porosz Tudományos Akadémia fejét.
Még a halála is vitákat váltott ki.
Voltaire 1778. május 30-án hunyt el Párizsban, alig néhány hónappal azután, hogy 28 év után először visszatért a városba, hogy felügyelje egyik darabja elkészítését. Élete utolsó napjaiban a katolikus egyház tisztviselői többször is felkeresték annak reményében, hogy rávegyék véleményének visszavonására és a halotti ágyon tett vallomásra. De a nagy író rendíthetetlen volt. Hivatalosan megtagadták keresztény temetését, de barátainak és családjának sikerült egy titkos eltemetést szervezniük számára Champagne régióban.
Voltaire kétségtelenül figyelemre méltó alakja volt a történelemnek, és minél jobban belemélyedünk életébe és munkáiba, annál lenyűgözőbbé válik. Voltaire filozófiára, irodalomra és társadalomra gyakorolt hatását nem lehet túlbecsülni. Írásaival vitatta korának társadalmi és politikai normáit, és olyan örökséget hagyott maga után, amely továbbra is inspirálja a gondolkodókat és tudósokat.
